Újság >> Történetek / Sorozatok

Damon smile ☺ 2.
Megosztás: f

Damon smile ☺ 2.

Kimentem Ronyhoz az udvarra, ahol gratuláltak neki az osztálytársaim... Az esőben Szándékosan ki szoktunk menni, bár tény, hogy ez a tanároknak nem tetszik, és tény, hogy csak mi vagyunk olyan lököttek, hogy szakadó esőben ácsorogjunk, a szokásos helyünkön, a kapu melletti virágágyáson.(Valaha volt virágágyáson.)
-Köszi, cimbi.-Mentem oda szórakozottan.
-Nincs mit-nyomkodta egy bordája alatt lévő pattiját. Nem zavartatta magát a se a lányok, se a fiúk 20-as létszáma körében.(Meg lehetett már szokni, hogy állandóan szépítgeti magát.)
-Megyünk?-kérdeztem.
-Mennyünk...-adott puszit barátnőjének, Rachelnek. Rachel alig volt magasabb 158 cm-nél, vállig érő szőke haja volt, erősen kiszemceruzázott zöld szeme, és szép, barnás bőre. A sulinkban ő már csupán kinézetével megnyerte a "menő" szó használatát.(Úgy gondolom, így már nem kell elmagyaráznom nektek, miért is jár vele Rony.Rachel pedig oda van érte, mert szereti a fésült hajú, "homis" fiúkat.)
-Szia Roncy!-köszönt el Rachel, majd lesajnálóan rám meretd.
-Csá. Mennyünk, Suzye.-És elindultunk. Az esőben kicsit temetős hangulat volt. Egy fekete macska sétált el előttem.Hirtelen olyan érzésem lett, mintha figyelnének. Hátranéztem: semmi. A fekete cica egyre közelebb lopódzott. a fákon át ugrálva kísért utunkat.Aztán a semmiből egy reccsenést hallottam. Megálltam, ismét hátranéztem: Rony köti a cipőfűzőjét; rálépett egy botra, ami kettétört. A nyugtalanító érzés ellepte egész testem, és féltem. A kisállat felnyávogott. Elkezdtem remegni.Az eső mégjobban rákezdte, és egyre erősebb lett a pára. A gyomrom minden egyes lépésnél összerándult.Rony Zenét hallgatott, még a füllhalgatón kívül is hangosnak találtam. Csak érjek már haza!
-Thutty-pfhuttííí, jááj, az ellllet hábos oldalá! Jihihíí!
Megmarkoltam Rony alkarját, és végtelenül megijedtem. Rony kivette a füllhalgatót a füléből, és figyelt.
-Ez csak egy részeg homlesz, semmi gond, ne parázz!- e szavak minimálisan lenyugtattak engem. már csak 2 utca a házamig...már csak 2 utca...
Hirtelen valaki megrántotta a vállam, és befogta szám, hogy még véletlenül se hallják meg ilyedt kiáltásomat. Kapálóztam, de a sötét alak erősebb volt nálam.Rony hátranézett, és döbbenten figyelt:láttam, hogy ütésbe készíti markát, már fel is emelte kezét, de egy éjfekete füst felhő kísértében egy fán lettem.Az alak, aki előbb lefogott, fekete hosszú nyomozós kabátot viselt, sálát orráig felhúzta, kalapja alól épp hogy kilátszott két szempár... De még milyen! Nagy , kerek, oriási pupillája majd' eltakarta sötétbarna szemét...
-Maradj itt!
A hangja mély volt, és el kell ismerni, nagyon-nagyon csábító...
-oké- nyögtem ki.
Ő Leugrott és kivédte Rony ütését, majd eltakarta az őt eddig is követő füstfelhő, és megláttam amit egész életemben még sosem...De nem is akartam, a szívem jajveszékelt fájdalmában... Rony elájult, szájából, és orrából ömlött a vörös vér...
-Rony!- nyúltam erőtlenül, és hasztalanul utána, de ügyetlenségemben leestem a 20 méteres fenyőről...A sötét alak jött hozzám, de egyre homályosult a kép... Csak arra emlékszek, hogy Rony egy sárgás fény közepette eltűnt... nee...

( 161 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2012. 08. 02. 11:52  
wao.. na most már kíváncsi vagyok mi lesz ebből a sztoriból... szerintem folytasd, érdekel mi lesz a vége.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat