Újság >> Történetek / Sorozatok

Me&He
Megosztás: f

Me&He

Kezeim megindultak az inge gombjaihoz, és elkezdték kigombolni azokat.
- Mi-mit csinálsz? –ugrott el tőlem. Én csak felnéztem rá.
- Ha te nem öltözöl át, majd én átöltöztetlek. –motyogtam, odamenve hozzá.
- De hát.. de hát… Misaki-chan! –próbált ellenkezni, amikor hozzáértem az egyik gombjához.
- Na, átöltözöl?
- Igen, csak… csak ne csináld. Nem szabad! Wá!- ugrált elfele tőlem, aminek a vége az lett, hogy az ablak alatti fotelbe estünk. Ő alulra, én pedig rá. Néhány másodpercig csak hallgattunk. Fejem Yuji mellkasán volt, és hallottam Yuji szívdobogását, ahogy eszeveszettül dübög a bordái közt. Ijedve próbált kibújni alólam, de nem sikerült neki. Vörös arccal, összeszorított szemekkel csápolt, mintha megfulladna. Majd mikor látta, hogy értelmetlen a dolog lenyugodott, és még mindig pirosló arccal nézett fel rám, akinek már a feje nem a mellkasán volt. Tökre… tökre olyan volt, mint Ike.. Elhomályosult a világ körülöttem. Csak Ike szőke haját láttam, és most kékesen csillogó szemeit. Könnyek kezdtek el potyogni a szememből, rá Ike meztelen mellkasára. Remegni kezdtem, majd erőt veszítve roskadtam Ike mellkasára ismét. Sírtam. Néha fel-felzokogva. Két hűvös kéz telepedett a derekamra, és a hátamra. Nem szólalt meg. Engem pedig legyőzött a láz, és álomba sírtam magam Ike meleg mellkasán, hallgatva a szaporán lüktető szívét.
Újra ott voltam. Futottam egy fehér kis ruhában Ike után. Most ősz volt, és a fák kopasz ágaikkal figyeltek minket. A lehullott fakó színű levelekkel bevont járdán csak két ember volt. Én és Ike.
- Seijy! Seijy várj meg!- kiáltottam amilyen hangosan csak tudtam. De ő nem is figyelt rám, futott előttem, majd eltért a járdáról, és egy földút felé vette az irányt. Futottam utána az avarban. A levél nélkül maradt fázó bokrok ágai szétszaggatták a ruhámat. Siettem. Futottam Ike felé, nem törődve szétkarcolt lábaimmal, vagy szétcincált ruhámmal. –Várj már! –kiáltottam megint utána, de ő fehér ingjében tovább szaladt, rám se hederítve. Aztán egyszer csak megláttam még egy személyt. Vörös haján megcsillant az őszi napfény, zöld szemeiben pedig maga a Nap. Ő is fehér ruhában volt, mint én. Egy tisztáson állt, alig volt körbevéve fákkal, csak állt ott méltóságteljesen, majd kinyújtotta Ike felé a kezeit.
- Gyere Ike-kun. –hallottam a hangját. Mizuki.. igen ez Mizuki hangja volt. Ő olyan tökéletesen nézett ki, mint egy angyal.. én meg mint egy megtépázott hattyú. Kicsit úgy éreztem magam, mint a rút kiskacsa a mesében. Ő olyan volt, akár… akár egy szépen csillogó csillag az égbolton.. én meg… én meg mint egy fonnyadó fehérrépa egy talicskában. Szánalmasnak éreztem magam Mizukival szemben. Ike pedig nem habozott, a karjai közé futott a lánynak.
- Ne!- kiáltottam, mikor láttam, hogy a fehér Mizuki angyal körbezárja karjaival Ike hátát. Olyan tökéletesek voltak így. Nem! Nem akarom így! Én azt akarom, hogy az én karjaimba fusson, ne máséba. –SEIJY!!!!
Ekkor felriadtam. Patakzott rólam a verejték, és hallottam a kiáltásomat visszhangozni a szobámban. Rémülten lihegtem, kipirult arccal a plafonra figyelve.
- Minden rendben? –hallottam egy hangot mellőlem. Félve fordítottam el a fejem a hang irányába, majd lenyugtáztam, hogy Yuji néz rám kissé aggódva. –Hallottam, hogy kiabáltál… jól vagy?- tette a kezét homlokomra. –Szent ég lángol a homlokod!- azzal keresgélni kezdett mellettem valamit. –Legközelebb ne mocorogj annyit, leesett a homlokodról a rongy.
- Yuji…- nyöszörögtem. Csak most vettem észre, hogy csordogál az arcomon a könny.
- Mi? Miért sírsz Misaki-chan? –kérdezte meglepődve. Én csak felzokogtam.
- Miért voltam ilyen marha? –könnyezett szemem. Igazán szánalmasnak éreztem magam, hogy Yuji előtt sírok, de hát a mindenit! Hiszen magamat kell okolnom, hogy nem tudtam elérni Ikét.. hogy jobban mondva elhessegettem magam mellől. Pedig szükségem van rá, mint tűznek a fára.
- Nem vagy marha. –mosolygott szelíden. A könnyfátyol alól pontosan Ike hasonmása volt.
- De igen..
- Nem ismerek nálad okosabb lányt. –mosolygott még mindig.
- Mégis összetévesztettelek Seijyvel, pedig annyira különbözőek vagytok. –sírtam a kezeimmel a könnyeket felszárítva. Yuji megfogta a csuklómat és lehúzta az arcomról. Másik kezével letörölte a könnyeimet. Nem láttam semmit, mert a szememben való könnyek elhomályosították az amúgy is sötét látóteremet. Ekkor valami meleg ért az ajkaimhoz. Meleg és kicsit nedves… olyan.. mintha csókolnának.

( 418 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2014. 10. 26. 11:09  
Hűűű...

  - megszűnt felhasználó - 2012. 08. 22. 7:48  
Nagyon jól írsz!Ez aztán fantasztikus!Nem is tudok rá mit mondani!Folytasd!

kármenn
 
 
2012. 08. 01. 19:57  
De jó o.o kiváncsi vagyok mi lesz a kövi részben O.O

  - megszűnt felhasználó - 2012. 08. 01. 18:55  
Folytasd ez a rész nagyon jó lett!!! 

  - megszűnt felhasználó - 2012. 08. 01. 17:44  
folytasd

Vatttacukor 2012. 08. 01. 12:32  
Nagyszerű, tökéletes, mit mondjak még? Folytasd hamar!!

Lakala 2012. 08. 01. 12:22  
Nagyon jó lett!
És a kép is tetszik*-*
Folyti^^

xxNikolett 2012. 08. 01. 11:50  
Jajj, de jó lett! Kíváncsi leszek Misaki reakciójára. Folytasd!

ETUKAPETUKA
 
2012. 08. 01. 11:36  
Folytasd!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat