Megosztás: f i
   Viszlát cicám ....
 
Viszlát cicám .... Még neve sem volt, csak a 4 kiscica közül Ő volt a legkisebb. Két napja alig bírt megállni a lábán, a fejét sem bírta el szopni sem tudott. Apukámmal megetettük inekcióstűből. Másnapra már bírt menni. Apukám szerint 5 napig kap cukros tejet rendbe jön. Második nap estem már utánozta testvéreit: Ő is játszani szeretett volna. Felmászott a dobozra, és a polisztirolra is. Kisebb volt gyöngébb, de Ő élni akart játszani, létezni. Már jobban volt, megnőtt. Este fellépésem volt a nem is tudom, hogy hol, és mire hazajöttem (amikor ezt írom egy órával ezelőtt :'( )Eldöntöttem, hogy lehozom a padlásról és egyedül megszoptatom, mivel két foltosunk van, a padláson a dobozban bent feküdt az anya macska azok meg szopiztak. Az egyik foltos felnézett rám, azt hittem, hogy Ő az, szinte könny szökött a szemembe, hogy milyen szép lett, de amikor felállt az anya macska a dobozból legalább fél percre elállt a lélegzetem. A kiscica bent feküdt a sarokba. Azt hittem, hogy alszik, de miközben felemeltem nem mozdult. Megdermedt kővé vállt és már nem volt az élők sorában. Vissza raktam a dobozba, nem volt erőm tovább nézni, még most is itt van a szemem előtt, egy életen végig fog kísérni, hogy szinte a félhalálból apukámmal vissza hoztuk, az anya macskánk meg megöli. MERT NEM VÉLETLENÜL FEKÜDT RÁJA. És ami legrosszabb az egészben, hogy én láttam, hogy mennyire élni akar, játszani meg minden ... Láttam, és ha most belegondolok, hogy elment milyen lehet neki, hogy nem tudta két vágyát megvalósítani. Konkrétan az egész testem görcsbe rándult és össze van húzódva. Életemben nem sajnáltam senkit annyira mind ma Őt. Az anyamacskánkon engeszteltem ki a fájdalmamat. Seprűvel kergettem a szomszédok kertje végéig sírva ordítva, hogy dögölnél meg te mocsadék. Nagyon-nagyon mérges vagyok arra a macskára ... Összesen 8 kép van a szemem előtt.
-Amikor alig bírt felállni a lábára.
-Amikor már szopizott mert tudott.
-Amikor este felágaskodott a dobozra mert a többiek is azt csinálták.
-Amikor játékból odakapott testvéréhez.
-Amikor felmászott a polisztirolra és miákolt mert nem tudott lejönni, és odaraktam a kezem segítség képpen.
-Amikor bent volt a sarokban.
-Amikor a kezemben tartottam.
-Amikor holtan leraktam a földre.

És másodpercenként végig megy a fejemben, és hogyha még jobban belegondolok, a mászásba játékba, még jobban összeszorul a szívem. S ez fáj a legjobban, hogy láttam, hogy jobban van és játszik. Erre ma holtan találom, ráfeküdve kitolva vele. Csupán az volt a bűne, hogy békésen aludt?

“Akármennyire fáj Neked és nekem is ez, mert tudom, hogy élni akartál tudd meg, hogy örökké emlékezni fogok rád, nem úgy mint az a hamis örökké, én télleg' örökké emlékezni fogok rád. Már elképzeltem, hogy a lelked a játék cicámba van, de nem megy, te nem az a macska voltál aki idejönne és megvigasztalna mert elment. Te az a cica vagy aki ott fent sír amiért nem játszhat testvéreivel. S ez fáj a legjobban ... legjobban. „

R.I.P.  2013. április 28. - 2013. május 29. (Ez a két dátum életem végéig horrorként fog kísérteni amiért nem volt ott vele, hogy megmentsem. Kellett nekem erre a sz.ar fellépésre mennem.. Én hüly.e.)

Igazból nekem az a gyenge pontom az egész életemben, hogyha látok egy élőlényt aki küzd az életéért, de végül valaki az útjába állt. S ez is olyan volt. Jelenleg most mindig az a kép megy a fejembe, amikor odakapott testvéréhez mert játszani szeretett volna vele. Nem értem az anyamacskánkat, hogy miért tette ezt..
 Tagok:

<  Előző     2. oldal     Következő  >

 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat